KÉPMESÉK – A TÖRTÉNET A TIÉD

Köszönöm szépen. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek ebben a gyönyörű városban és ebben a szép galériában, ami tele van a silent book, vagyis a csendes könyv műfajának jelentőségteljes alkotásaival.

Az elmúlt évek során az a privilégium ért, hogy különböző emberekkel, számos különféle módon kutathattam, közvetíthettem, olvashattam és taníthattam a csendes könyvekkel kapcsolatban. Mindenhol, ahol a munkám során felnőttekkel találkozom, ugyanazt a kérdést teszik fel: Miért hívják ezeket a könyveket csendes könyvnek, miközben nem is azok?

Úgy gondolom, ennek a kérdésnek az az oka, hogy a csendet az ürességgel azonosítjuk, és úgy értelmezzük, mintha valami hiányozna belőle. A csend azonban nem hiány, hiszen tele van jelentéssel és célokkal. A legtöbb művész számára ez teljes mértékben egyértelmű: képzeljük csak el például a zenét csend nélkül – elviselhetetlen zaj lenne. De a csend a mindennapi életünk során is fontos szerepet tölt be. Ott van akkor, amikor nincs szükség szavakra, például amikor meghitt csendben töltünk időt azzal, akit szeretünk. Ott van akkor, amikor az élet annyira fájdalmas, hogy a szavak nem tudják leírni az érzelmeink mélységét. És ott van akkor is, amikor a művészet vagy éppen a természet csodái ámulatba ejtenek bennünket attól, amit látunk.

A csend sosem üres, ez az a tér, amely mindent lehetségessé tesz: érzelmeket, kapcsolódásokat, a művészetet és a csodát is. Ahhoz pedig, hogy megértsük a csendes könyvek erejét, meg kell értenünk egyúttal a csend hatalmát.

A verbális nyelv a kommunikációnk sztrádája: gyors és hatékony. Viszont a szavak magukkal hordozzák az emberek elválasztásának erejét is, hiszen különböző nyelveket beszélünk. Amikor menekültekkel dolgozom, mindig szomorúan látom, hogy hányféle módon rekesztik ki az embereket csupán azért, mert nem beszélik az ország nyelvét. Ahol a szavak elválasztanak minket, ott a csendnek megvan az az ereje, hogy összekössön bennünket. Szavak nélkül ugyanis kénytelenek vagyunk olyan kommunikációs utakat felfedezni, amelyek közül a legtöbb sokkal alkalmasabb arra, hogy valódi kapcsolatokat alakítsunk ki.

Egy szöveg nélküli könyv megváltoztatja a hatalmi viszonyokat: eltörli az erőviszonyokat gyermek és felnőtt, a nyelvet ismerő és nem ismerő, illetve a szerző és olvasó között. Egy csendes könyv olvasója nem rendelkezik körülhatárolt térképpel, amit követhet, amikor egy könyvet elkezd olvasni, ezért amikor a csendes könyvvel kapcsolatba kerülünk, mindannyian egyenlőképpen vagyunk felfedezők egy csodálatos, idegen világban.

Talán pont emiatt szól sok csendes könyv álomszerű, ismeretlen világokról, hiszen mindezek pontosan arra reflektálnak, ahogyan olvasás közben érezzük magunkat.

Korcsog Réka, Szinvai Dániel és Mariana Ruiz Johnson csodálatos álomvilágokat teremtettek meg a könyveikben, olyan világokat, amelyek épp olyan csodálatosak és szürreálisak, mint amilyenek az álmaink.

Száler Tímea hamarosan megjelenő könyve, „A labda”, egyszerre tartalmaz szépséget és szürrealizmust, hogy bemutathassa az álmok nagy erejét, illetve azt is, hogy milyen szürke lenne az életünk nélkülük.

Mindezen könyvekben az olvasó felhívást kap arra, hogy saját álmait felhasználva adja át a történet mélységét.

Az olvasói élmény mélysége a csendes könyvek alkotóinak arra is lehetőséget ad, hogy elmerüljenek a létezés nagy kérdéseiben, mint ahogy Bódi Kati játszik el a ma kiállított csodálatos leporellójában az idő főszereplővé tételének gondolatával, vagy ahogy Iván Zsuzsanna rendkívül ötletes illusztrációi mutatják be, hogy milyen formában jelenhet meg a múlt és a jelen egy fotóalbum emlékein keresztül.

A csend mindemellett azt is lehetővé teszi, hogy ezek a könyvek olyan érzelmekkel foglalkozzanak, amelyek túl összetettek ahhoz, hogy szavakkal fejezzük ki őket. Olyan teret teremtenek, ahol megláthatjuk a kimondhatatlant és elmondhatjuk a láthatatlant. Staffan Gnosspelius könyvében pontosan ezt szemlélteti egy medve és egy nyúl képe által, a függőségről, depresszióról és vágyakozásról szóló történetében.

Azt mondják, hogy minden egyes csendes könyv több millió lehetséges történetet rejt, de ez egyszerűen nem igaz. Habár nincsen térkép, egy jó csendes könyv figyelmes olvasója megtalálja a rejtett utakat, a hasznos utalásokat és a művészek által elhelyezett kis nyomokat, amelyek lehetőséget teremtenek a közös alkotásra.

Így betölthetjük az üres helyeket, és személyes tapasztalatainkat felhasználva hozzáadhatjuk a saját jelentésünket, ámbár a művészek sohasem hagynak bennünket egyedül. A képek nyelve mindenkié, és azt gondolom, éppen ezeknek a narratív utaknak az egyetemessége az, amit igazán lenyűgözőnek találok.

A csendes könyvek kevésbé nemzeti jellegűek és sokkal univerzálisabbak, mint a képeskönyvek. A szöveges képeskönyvek esetében mindig lehetséges, hogy megtippeljük az eredetüket a cím nélkül is. Például a francia képeskönyvek mint csoport sokkal másabb hangulattal bírnak, mint a skandinávok. A csendes könyvek esetében ez kevésbé igaz. A világ minden tájáról származó könyvet tanulmányoztam már, és csodálatosnak találom, hogy a történetmesélés technikája, témája és megjelenése határokon átível.

Vegyük például Kleman Ágnest, aki egy vonalat használ a „Taming Hearts” című könyvében, egyfajta vezetőként mindkét karakter számára. Ugyanígy láthatjuk a vörös fonalat a kiállítás plakátján, amely Kuti Luca Kamilla munkája a csendes könyv pályázatból. Ez az adott technika először a legendás Iela Mari, „Il palloncino rosso” című könyvében lett népszerű a 60-as években, majd Svédországon át a világ különböző országaiba utazott a 70-es években, például Amerikába, Koreába és Japánba. Amíg a művészek egymástól inspirálódnak, nem tartom valószínűnek, hogy egyes művészek tudatában vannak annak, hogy más művészek is ugyanazt a technikát használják. Inkább valószínű, hogy a fonal vagy a vonal segítség a művésztől az olvasónak ahhoz, hogy a történet követhető legyen.

Egy csendes könyvek téma, ami ugyancsak egyetemes: hogyan olvassunk csendes könyvet. Nem feltétlenül az első oldaltól folytatólagosan, hanem inkább oda-vissza, keresve a jelentést, megalkotva a megértés körét. Néhány kortárs könyv egészen a spirális kötelékhez fordul a történetmesélésben. Az olvasás ezen módja jelenik meg Máray Mariann és Eva Delaserra könyveiben, ahol az élet és a halál soha véget nem érő spiráljával találkozunk.

Amikor szavakat olvasunk vagy hallgatunk, akkor képeket alkotunk a fejünkben, vagyis a képzeletünket használjuk. Amikor először találkoztam a csendes könyvek világával, nagyon meglepett, hogy tündérmesékkel és mítoszokkal találkoztam, amelyek szinte minden országban ugyanolyanok. Miért veszi valaki a fáradságot, hogy olyan képekkel versenyezzen, amelyeket mi gyermekkorunk óta a fejünkben hordozunk, és elmondja ugyanazt a történetet más képekkel? De a kétségeim gyorsan elszálltak, amikor elkezdtem a műfajt tanulmányozni, és olyan alkotókkal találkoztam, mint Gabriel Pacheco vagy Radnóti Blanka, akik újrafogalmazzák a meséket az illusztrációikban, új mélységet adva a jelentésüknek. Segítségükkel mi magunk is tudunk kapcsolódni a belső képeinkhez és azokhoz, amiket egy kicsit jobban is megértünk.

Egyszer egy csendes könyv workshop során egy nagyon szigorú, régi vágású tanár megkérdezte tőlem, kicsit frusztráltan: hogyan tudnék én bármit is tanítani a gyerekeknek, amikor nincs írott erkölcsi üzenet ezekben a könyvekben? A válaszom az volt, hogy nem arra használjuk ezeket a könyveket, hogy bárkinek bármit is tanítsunk, hanem arra, hogy magunkról és másokról szerezzünk ismereteket. Amikor kinyitunk egy könyvet, a kapcsolódásra tervezett helyet nyitunk ki, egy helyet, amire a mai világban nagyon is szükségünk van. Nanni Brunini Discordia és Babarczy Myriam „Juharfa utca” című könyve ilyen történeteket mesél. Vagy amikor Rofusz Kinga felfedezi az otthon érzését a könyvében. Nagyon gyakran a kapcsolódás szorosan összefügg a változással, amikor is az életünk kissé lapossá válik, ahogyan itt a kiállításon Korbuly Ági és Kőszeghy Csilla képein láthatjuk, nagyon más, de hasonlóan meggyőző módon, halat vagy galambot és maffiát használva arra, hogy az élet újra érdekes legyen.

A csendes könyvek teret nyújtanak ahhoz, hogy jobb világokról álmodjunk.

Száraz Szofi megmutatja, hogy egy kis mélytengeri hal hogyan vihet fényt és reményt a világba, és Lyanne Coral illusztrálja, hogyan találhatjuk meg újra az elveszett örömöt.

Roger Olmos erőteljes könyvével kiáll az állatok védelme mellett, ami szöveges formában túlságosan direkt lenne, de az illusztrációk révén hagyja az olvasót, hogy levonja a saját következtetéseit.

A csendes könyvek hordozható lehetőségekkel szolgálnak, erőt adnak ahhoz, hogy elmozdítsuk a hatalmat, új történetmesélési módokat fedezzünk fel és közösségeket építsünk.

De ez nem szimplán azt jelenti, hogy kivesszük a szavakat egy könyvből.

Egy csendes könyv megalkotása nagyon nagy kihívás. Minden illusztrációnak önmagában is meg kell állnia a helyét, de kontextusban is működnie kell: így a szerzőnek értenie kell az illusztráláshoz és a történetmeséléshez, a kompozíciókhoz és az elrendezésekhez is, de emellett egy értő kiadóra is szükség van, mint például a Weeskinders, ahol megértik, hogy ezek a könyvek műtárgyak.

A papírminőség, a formátum, a hátlap: mindennek működnie kell ahhoz, hogy megadja a művészi és irodalmi teret, ami támogatja az olvasót, de közben meghagyja neki a szabadságot, hogy önmaga fedezze fel a történetet.

Leírhatatlanul boldoggá tesz, hogy itt állhatok, és ennyi illusztrációt láthatok – mind kiváló könyvekből. Nemcsak a kiadott könyvekre gondolok, hanem a verseny döntőseiére is – legyenek akár befutottak vagy pályakezdők, fiatalok vagy idősebbek. Egy lehetőségekkel és csendes könyvekkel teli teret, közösséget alkottatok, amely teljesen egyedülálló a világon. Egy olyan országból jövök, ahol talán háromévente, ha megjelenik egy ilyen könyv, szóval nagyon irigyellek titeket – de közben nagyon örülök is nektek.

Remélem, megbecsülitek ezt a teret, és segítetek egymásnak a fejlődésben, hogy minél több kiváló magyar csendes könyv jelenhessen meg.

És ha elsodródtok, emlékezzetek: mindig kinyithattok egy könyvet, hogy közös küldetésre induljatok, ami segít rendbehozni mindenféle megtört kapcsolatot.